Ha összecsapnak a fejed felett a hullámok

Az előző hét hosszú ideje a legfárasztóbb, legkimerítőbb időszak volt a számomra. Minden összejött; sokkal többet kellett dolgoznom, mint amennyit alapjáraton szoktam, feltorlódtak az egyetemi feladatok, emellett a hétköznapi teendőimmel sem tudtam úgy haladni, ahogy kellett volna. Ilyenkor általában teljesen kikészülök, megérkezik a migrén, ingerült leszek, és mindent egyre borúsabban látok, ami nem segít abban, hogy kitörjek az ördögi körből.

A napokban azonban úgy döntöttem, hogy most nem akarom hagyni, hogy egy nehezebb időszak miatt egy rakás szerencsétlenségnek érezzem magam, így elkezdtem kívülről szemlélni a helyzetemet. Rájöttem, hogy valószínűleg nem csak én merülök ki időnként, szóval ha leírom, mik azok a dolgok, amik ilyen borzasztó rossz lelkiállapotban nekem használnak, lehet, hogy ti is tanultok belőle. Szóval, jöjjön pár tipp, amit nem árt megfogadni, ha nagyon kimerültél, vagy tudod, hogy fárasztó időszak előtt állsz (vagy szimplán megelőzősképpen 😉 ).

A kulcsszó: öngondoskodás
Akkor még egyszer: ÖNGONDOSKODÁS. Ez az egy szó az összes alábbi tippet magában foglalja valamilyen módon, de fontosnak tartom már itt az elején kiemelni: nem törődhetünk eleget magunkkal, ha éppen fárasztóbb időszakon megyünk keresztül (meg amúgy sem). Én hajlamos vagyok a saját szükségleteimmel a legutoljára foglalkozni, aminek általában az a vége, hogy szinte sosem jutok el a teendőlistámon azokhoz a pontokhoz, amik arról szólnak, hogy hogyan pihenjek egy kicsit (mivel a teendőlisták szokása, hogy sosem érnek véget, mindig hozzá kell írni valami halaszthatatlanul fontos tennivalót). Persze erre sokan megvonjuk a vállunkat: minek most pihenni? Minek magunkkal foglalkozni? Egyáltalán van jogunk hozzá? Rossz hírem van: ha te nem foglalkozol magaddal, senki nem fog, és az önelhanyagolás csúnyán megbosszulja önmagát.
Moss hajat!
Triviális pontnak tűnik, de valamilyen csoda folytán, ha máshoz nincs is erőm, csak hogy hajat mossak egy nehéz reggelen, már egy fokkal jobban érzem magam, mintha a gondolataimat is átsamponozták volna egy kicsit.
Mondj nemet!
Nem kell bevállalni azt a plusz 2-3-4-5 akármennyi munkaórát, csak azért mert egy kolléga nem jött be aznap. Sőt, akkor se kell, ha beteget jelentett. Ez nem a te dolgod, a cég valószínűleg azzal a pár óra ember-mínusszal is működni fog, neked viszont nagyon sokat számíthat, hogy 5 vagy 10 órát dolgozol le egy nap. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen “csak egyszer ugorj be helyettem, köszi” kérésekből könnyű rendszert csinálni, és ha minden ilyet bevállalsz, akkor elvárás lesz tőled. Persze nemet mondani nem csak munkahelyen lehet. Mondjatok nemet bármire, amiről azt érzitek, hogy elvenne az energiátokból, sőt, már az is elegendő ok, ha pusztán nincsen kedvetek hozzá.
Jelents beteget!
Ha beteg vagy pihenj. Ha pihensz, akár 2-3 nap alatt kikúrálhatsz egy megfázást, ha viszont betegen is dolgozol, ügyeket intézel, hetekre is takarékra teheted magad, és a végén úgyis otthon kell maradnod, tehát nem éri meg. Rossz berögződés, hogy a betegség nem elég indok a pihenésre, de ha az nem, akkor mi?
Aludj!
Tegyük a szívünkre a kezünket: az alvás az, amin a leginkább szeretünk spórolni, pedig ez az, amin a legkevésbé kéne. Mindenkinek megvan az az alvásmennyiség, amiről tudja, hogy szükséges ahhoz, hogy kipihenten, de legalábbis 80-90%-osan kezdje a napot. Amikor tudjuk, hogy fárasztóbb hetünk lesz, figyeljünk arra, hogy minden nap “lealudjuk” ezt a mennyiséget, még akkor is, ha ez egy félbehagyott feladatot jelent. Ott lesz az másnap is, és kipihenten feleannyi idő alatt meg fogjuk tudni oldani.
Egyél-igyál rendesen!
Ha az alvás az első mostohagyerek, akkor az étkezés a második. Ez alapszükségletünk, ha nem eszünk és nem iszunk eleget, hogyan fogja a szervezetünk a fokozott terhelést kezelni?
Engedd el a maximalizmust!
Tudom: haha, mintha az olyan könnyű lenne. A maximalizmus a legjobb barátom és a legnagyobb ellenségem is egyben, tudom miről beszélek. Azonban van egy pont, ami után az ember kénytelen (f)elismerni, hogy vannak határai. Elfogadni azt, hogy valamit csak egy bizonyos szinten fogunk tudni teljesíteni, hatalmas szabadságot ad.
Csinálj mindennap valami olyat, ami örömmel tölt el!
Szintén triviálisnak tűnik, de már az is nagyon sokat szokott dobni az estémen (és a másnapi általános közérzetemen is), ha elolvasok egy fejezetet egy regényből, vagy megnézek egy részt az aktuálisan nézett sorozatomból.
“Komfort” ételek, italok, tevékenységek
Mindig legyen karnyújtásnyira pár olyan dolog, amitől instant jobban érzed magad egy nehéz nap után. Ezek lehetnek filmek, könyvek, zene vagy a kedvenc éttermed házhosszállítása, bármi. Én például nagyon szeretem a Jóbarátokat, bármikor meg tudok belőlük bármennyi részt nézni és máris jobban érzem magam. Az is jól szokott esni, ha tudom, hogy másnap nehéz napom lesz, és előző este felteszek egy arc- meg egy hajpakolást, de azt hiszem mindenkinek megvannak a bevált praktikái. Ha pedig nincsenek, itt az ideje kialakítgatni őket! Nehéz időszakban nagyon is jól jön a komfortzóna! 😉
Legyél büszke magadra!
Ezt sem szokás tanítani, de időnként megérdemeljük, hogy háton veregessük magunkat, mert amikor túl vagyunk egy nehezebb napon, heten, hónapon, akkor büszkék lehetünk arra, hogy így vagy úgy, de végigcsináltuk. Ez az időnként egyébként sokkal többször lenne aktuális, mint amennyit átlagosan adnánk magunknak, érdemes erre figyelni. Vannak napok, amikor a postáig nehéz elmenni, máskor pedig három hónap feladatait letudjuk előre, de bármelyikről is van szó: jutalmazzuk meg magunkat gyakrabban!

Tudom, hogy a felsoroltak jó részével nem mondtam újat, de nem is az volt a célom. Szeretném, ha minden öngondoskodáshoz és pihenéshez kapcsolódó tanácsot nyomatékosítanánk magunkban (és másokban is), mert mindig csak azzal találkozunk, hogyan kellene még többet, még kevesebb idő alatt megcsinálnunk, ez pedig hosszú- és rövidtávon is tarthatatlan.

Nektek vannak bevált módszereitek, amikkel könnyebben vészelitek át a nehezebb időszakokat? Kíváncsi vagyok rájuk, osszátok meg velem őket kommentben! 🙂

Szép napot!

Eszter Virág